Ugrás a fő tartalomra

A VEGYTISZTA HISZTI

Megmondom őszintén, magasról teszek arra, hogy nyitva vannak-e a boltok, vagy sem vasárnap. Eddig se jártam se Auchanba, se Metroba, se Tescoba, a plázáktól pedig agyhúgykövet kapok. Szóval az én életemben pont semennyi változást nem okoz, ha nyitva vannak, ha zárva.

Persze megértem én az embereket, különösen a rettentően elfoglalt, és nagy eséllyel szombat este is tízig robotoló irodistákat, közalkalmazottakat, banki ügyintézőket, tanárokat, óvónőket is. Sőt, azokat is, akik csak és kizárólag családilag bírják elintézni a bevásárlást, és megvárják, míg a pár mindkét tagja otthon lesz. Nagy eséllyel ez csak a vasárnap lehet, hiszen egy párból a nagy számok törvénye alapján valamelyik biztos dolgozik szombaton is. Mindennapis. Csakvasárnapnem. És persze ne feledkezzünk meg a mániásokról, akik mindig csak vasárnap, és mindig csak ugyanabba a boltba jártak korábban, és számukra ez az egy év a kemény nyugtatók éve volt.

És hát, valljuk be, sokkal nagyobb fíling a vasárnapi shopping, amire el lehet cibálni a gyerekeket is. Mert hát milyen dolog, ha a kétéves vagy a négyéves nem áll ott, amikor eldöntjük, karaj vagy comb kerül-e a kocsiba. Máris le van tudva a családi program, nem kell a büdös kölykit még állatkertbe is elcipelni. Jó neki a pláza, ahol a teszkóban megvesszük a sok szart, amiből aztán majd trendi és rém egészséges kajákat főzünk, megfelelve a mulikulti elvásárásainak. Benézünk még háundembe,zarába, berskába, mert ott vannak most a „márkás” tömegszarok, ebben jár minden tini, tehát nem maradhat ki. És persze a plázában van multiplex mozi is, így már teljes a családi fíling, lehet butulásig nézni a sok szart, persze keményen tolva mellé a popcorn-cola kombót. Sőt, edzőterem is akad, szóval apuka le is nyomhatja rögtön a felszedett kalóriákat, amíg anyuka a pultnál körmöztet, gyerekeket lepasszolva a megőrző-zaciba. Multi itt, multi ott, tömény sötétség a fejekben, de ez kell a népnek. Ingyen cirkusz, a plázák és bevásárlóközpontok köntösébe csomagolva, napfény nélküli helyeken letolva a torkokon. Mert amíg nem ér be oda a fény, addig szédeleg benn a jónép. Ha nincs pénze, csak csöpög az árukon, és kimenve tán lecsap valakit a telefonjáért. Mert azt mondják, akkor vagy jó, ha trendi vagy, akkor vagy jó, ha plázákban mulatsz.

Na, ez az igazi multikulti életérzés! Mert azt ne higgyétek, hogy a libsi oldal tiértetek küzd olyan nagyon. Pont magasról tesznek ők is a vasárnapi zárvatartásra, simán bevásárolnak boltos Józsinál, vagy szombat reggel a piacon. Csak míg én a mű-helyeket utálom, a sarki kisbolt meg úgyis mindig nyitva van, addig ők arra tojnak, mi a jó a sok kereskedelemben dolgozónak, és mi lenne valóban jó a sok embernek. Meg nem kérdeznék őket, akarjátok-e, kell-e a dupla lóvé, vagy jó így, mert kell az idő másra is. Soha nem kutattak, soha nem kérdeztek. Nincs egy statisztika, nincsenek számok és adatok a kezükben, amivel valós és értékelhető lenne az érvelés. Őket vegytisztán csak a hiszti érdekli. De így választások előtt nem sokkal jó azt hazudni, hogy fontos nekik az ember.

A hiszti kell, ami amúgy éltető ereje az összes politikusnak, ha éppen ellenzékben van. Rossz, kiöregedő ribanccá válik mind, ha épp kevesebb a kezében a hatalom, és erejét már csak mű-balhékkal tudja megvillantani pár bólogató János előtt. Mert azért azt ne felejtsük el, négyévenként, választáskor semmi egyéb nem történik, pusztán a f---t cserélik ki a szánkban. Hol ilyenre, hol olyanra. Hol vasárnap nyitva levőre, hol pedig bezárósra.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán