Ugrás a fő tartalomra

ÚSSZUNK AZ ÁRRAL

Valahogy úgy vagyok ezzel a vizes VB-vel, hogy biztos tök jó, de nem értek hozzá. Se sport, se turizmus, se marketing, se gazdasági szempontból. Ami érdekes, azt majd jól megszemlélem a tévében, ami nem izgi, azt biztos nem fogom bambulni. Nem éreztem késztetést kisebb vagyonért jegyet venni, se a fővárosba, se a Balaton partjára. Bevallom, hogy - kicsit sem trendi módon - sok honfitársammal ellentétben nem vallom magam - a foci és a politika mellett - FINA-szakértőnek is. Nem éri el az ingerküszöbömet se a sok pozitív kormánypárti reklám, se a sok, bakikon, hibákon gúnyolódó ellenzéki firkálmány.
Egyetlen dolog éri el az ingerküszöbömet ebben a történetben: a közlekedés. Ebben a nyamvadt és élhetetlen városban amúgy sem leányálom a közlekedés. Menetrendszerűen túrják fel a város frekventált pontjait, pont magasról tesznek a sokat hangoztatott szlogenre, miszerint a nyári szünetben újítanak fel, hogy iskolakezdésre helyreálljon a rend. A tény az, hogy nyáron pusztán még vadabbul túrnak-fúrnak, gyanítom, sok góré téli hawaii-i sziesztázása megvan a nyári őrületből.
De hogy most a VB okán még nagyobb káoszt csinálnak a városban, az már az én legendás türelmemet is próbára teszi. Amit nem zárnak le, azt biztos ami tuti alapon széttúrják. Azértmertcsak. A melósok látványosan unatkoznak a kupi közepén, az autósok anyáznak, a gyalogosok pedig nyelik a port. Budapest, én így szeretlek!
És valami rémálomként folyton eszembe jut a 2008-as kutyás Európa Kiállítás, annak minden botrányával és káoszával. Az útlezárásokkal, az útfeltúrásokkal, akadályokkal, a sok ideérkező külföldivel és vidékivel.
Látom lelki szemeim előtt az orosz kutyások buszát, amint a Hungária körúton kidobálva kutyákat, ketreceket, asztalokat, felszereléseket Jesse Owenst megszégyenítő módon futottak negyed maratonit, hogy elérjék a ringbe lépés percét.
Fülledt, meleg éjszakákon látom lelki szemeim előtt azt is, ahogy a vizes VB résztvevői a budapesti feltúrás őrületében, egy rövidke elalvás után úszóból vagy kenusból sprinterré alakulva cselezik ki az útfelújító munkásokat, miközben azok nemes alpárisággal beszólogatnak nekik, és szlalomban, gátugorva tán odaérnek a döntőre. De látom a drága jegyet megvásároló, lelkes szakértőket is, akik tudományosan megmagyarázzák, miért is nem sikerült időben odaérniük a rendezvényre, és miért bukták el a jegy árát.
Szóval nem értem én ezt az egészet, de azt érzem, amúgy is élhetetlen, ám mégis imádott városomat kuplerájjá változtatták. Most már véglegesen.
A bulinegyed és a fesztiválok miliőjének és közönségének jó/rossz, de tényszerűen a drogról és a ribancokról világhírű neve után most már az útfeltúrta és útlezárta város kuplerájának aranyérmét is megszerezhetjük.

(2017. július 11.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h