Ugrás a fő tartalomra

ÚSSZUNK AZ ÁRRAL

Valahogy úgy vagyok ezzel a vizes VB-vel, hogy biztos tök jó, de nem értek hozzá. Se sport, se turizmus, se marketing, se gazdasági szempontból. Ami érdekes, azt majd jól megszemlélem a tévében, ami nem izgi, azt biztos nem fogom bambulni. Nem éreztem késztetést kisebb vagyonért jegyet venni, se a fővárosba, se a Balaton partjára. Bevallom, hogy - kicsit sem trendi módon - sok honfitársammal ellentétben nem vallom magam - a foci és a politika mellett - FINA-szakértőnek is. Nem éri el az ingerküszöbömet se a sok pozitív kormánypárti reklám, se a sok, bakikon, hibákon gúnyolódó ellenzéki firkálmány.
Egyetlen dolog éri el az ingerküszöbömet ebben a történetben: a közlekedés. Ebben a nyamvadt és élhetetlen városban amúgy sem leányálom a közlekedés. Menetrendszerűen túrják fel a város frekventált pontjait, pont magasról tesznek a sokat hangoztatott szlogenre, miszerint a nyári szünetben újítanak fel, hogy iskolakezdésre helyreálljon a rend. A tény az, hogy nyáron pusztán még vadabbul túrnak-fúrnak, gyanítom, sok góré téli hawaii-i sziesztázása megvan a nyári őrületből.
De hogy most a VB okán még nagyobb káoszt csinálnak a városban, az már az én legendás türelmemet is próbára teszi. Amit nem zárnak le, azt biztos ami tuti alapon széttúrják. Azértmertcsak. A melósok látványosan unatkoznak a kupi közepén, az autósok anyáznak, a gyalogosok pedig nyelik a port. Budapest, én így szeretlek!
És valami rémálomként folyton eszembe jut a 2008-as kutyás Európa Kiállítás, annak minden botrányával és káoszával. Az útlezárásokkal, az útfeltúrásokkal, akadályokkal, a sok ideérkező külföldivel és vidékivel.
Látom lelki szemeim előtt az orosz kutyások buszát, amint a Hungária körúton kidobálva kutyákat, ketreceket, asztalokat, felszereléseket Jesse Owenst megszégyenítő módon futottak negyed maratonit, hogy elérjék a ringbe lépés percét.
Fülledt, meleg éjszakákon látom lelki szemeim előtt azt is, ahogy a vizes VB résztvevői a budapesti feltúrás őrületében, egy rövidke elalvás után úszóból vagy kenusból sprinterré alakulva cselezik ki az útfelújító munkásokat, miközben azok nemes alpárisággal beszólogatnak nekik, és szlalomban, gátugorva tán odaérnek a döntőre. De látom a drága jegyet megvásároló, lelkes szakértőket is, akik tudományosan megmagyarázzák, miért is nem sikerült időben odaérniük a rendezvényre, és miért bukták el a jegy árát.
Szóval nem értem én ezt az egészet, de azt érzem, amúgy is élhetetlen, ám mégis imádott városomat kuplerájjá változtatták. Most már véglegesen.
A bulinegyed és a fesztiválok miliőjének és közönségének jó/rossz, de tényszerűen a drogról és a ribancokról világhírű neve után most már az útfeltúrta és útlezárta város kuplerájának aranyérmét is megszerezhetjük.

(2017. július 11.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán