Ugrás a fő tartalomra

HAJ/CIHŐ

Elgondolkodtam így a tusványosi események okán, hogy az emberek egy részének miért perverziója áldozattá válni? Miért szeretnek szenvedőt játszani, miért kell nekik a szereplés?

Úgy gondolom, hogy az alapvető szocializáció része kellene legyen nem csak a kulturált viselkedés, de az önvédelem is. Ezt a kettőt sikerült a fene nagy liberalizmusban kiirtani az emberekből. Imádunk bunkónak lenni, hiszen divat, és übertrendi az áldozatszerep. Mindenki vernyog a bántalmazott nőkről, de a bántalmazott (lelki terrorban tartott és/vagy vert) férfiakról senki sem beszél. 

Ugyan miért nem? De ez egy másik kérdés, ahogy mondjuk az áldozat-gyerekek kérdése is, akik ugyan kapnak fedelet, ruhát, járnak iskolába, sőt, enniük is jut. Csak éppen a kaja mű-moslék, a kultúrára nevelés kimerül a tabletben és a számítógépes játékokban, a beszélgetésről pedig azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Ezek a "szülők", vagy inkább annak látszó lények mégsem veszélyeztető szülők. Ők a menők és támogatandók. Na de erről majd tán máskor.

Szóval tusványosi műbalhé és liberál-femini-hiszti.
Valahogy az én olvasatomban úgy néz ki a dolog, hogy ha van egy rendezvény, ahol az elhangzottakkal nem biztos, hogy egyetértek, akkor
1.) nem megyek el
2.) elmegyek, meghallgatom, ha nem tetszik, akkor hazamegyek
3.) elmegyek, meghallgatom, ha nem tetszik és van ellenvéleményem, jelentkezem. Valahogy úgy, mint a suliban, és ha hagyják elmondom.


Az iskolában nekem azt tanították - bár elég régen, szóval tuti már nem trendi -, hogy jelentkezni illik, ha valamit mondani szeretnék, vagy akár csak véleményt nyilvánítanék. Valahogy azt nem mondta Eszter néni, drága tanító nénim, hogy úgy akarjak véleményt nyilvánítani, hogy kisípolom őt előtte a bugyijából. A ronda átkosban ilyenért még a cuki és anyáskodó tanítónéni is úgy nyakon vágott volna, hogy nyekkenek. És anyám sem rohant volna őt jól megverni, bosszúból szegény vére bántalmazásáért, inkább én kaptam volna még egy jó adagot otthon. Persze én sem futottam volna ma olyan trendi ámérikás módon anyut feljelenteni, beperelni, hanem meghúzom magam, és lapítok, mint kakikupac a fűben.

Szóval nekem nem fér bele, hogy idióta, elmehunyt, oktogonos goa-partis hulladékok véleménynyilvánításként a fülembe sípoljanak, éjjel az ágyamból kiverjenek a részeg rikoltozásukkal, fetrengjenek a flaszteron, akadályozva a közlekedést és maguknak követeljenek részeket az életteremből, csak mert véleményük van. Menjenek tüntizni, mondják el, bizonyítsák az igazukat, én meghallgatom, csendben, szépen. Aztán kocogjanak haza vagy betépni, vagy a kocsmába, vagy akárhová. 

És az sem fér bele, hogy idióta, agyhalott, goafüggő nőstények, vagy hímnek látszó meghatározhatatlan neműek - akik csak akkor nők és férfiak, amikor bántalmazásnak vesznek egy csúnya nézést, egy ejnyebejnyét, egy nevelő célzatú pofont, és előjogok kellenének, mert egyébként semlegesneműek és/vagy feministák - más témákról vernyogjanak erőszakosan, mint amiről szó van. Érthetőbben: ha az almaleves készítésről beszélgetünk, ne kezdje el erőszakosan a fülembe tolni senki a cserebogarak szaporodását. Pusztán mert nem oda való. Almalevesbe nem kell cserebogár. Ha nem érdekli, hogy készül e fahéjas finomság, hallgasson, vagy menjen fűsodró eszmecserére, jó messzire. Vagy ha szeretne a bogarak nemi életéről értekezni, csak és kizárólag énvelem, és ez olthatatlan vágya, akkor emelje fel a pracliját, és kérdezze meg, van-e kedvem.

Ha pedig letolja a sípját a hallójáratomon, akkor jogos önvédelem, hogy pofán bakkom, jobb esetben letolom a tűsarkaimmal a sípját a torkán, mert nem akarok halláskárosodást szenvedni. Szerény véleményem szerint nem az a normális reakció, hogy tűröm, utána meg sipákolok, hogy jaj, fáj a fülem, jaj, orvost.

De mára elértük, illetve elérték a fene nagy szeressükegymást és boruljunkösszealiberalizmusoltárán fílinggel, hogy az embereknek nincs véleményük. Utáljuk Orbánt, hát igaza volt a szukának? Mennyire beteg gondolkodás már ez? Az ellenségem ellensége a barátom? Hát dögöljön akkor bele mindenki, aki csak ezt a birka-mantrát bírja bégetni. Mert én sem szeretem Orbánt, nem vagyok sem fanja, sem rajongója. Ami jót tesz, elismerem, ami rosszat, elítélem. De ez a szuka sose lesz a barátom.

Ugyanis van önálló, saját véleményem. Sajnos manapság egyáltalán nem trendi, ám annál életképesebb módon.

(2017. július 23.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h