Aki csürhülni megy, ne kezdjen el sírni, ha pofán basszák. Vonatkozik ez a kocsmára és a tüntikékre is. Aki beáll az első sorba, hogy szép portrékat fotózhasson a csini rendőrbácsikról, ne csodálkozzon, ha potyog a könnye a könnygáztól. Sőt, egyre ritkább, hogy attól szokott.
Ott, az első sorban előfordul, hogy könnyeket csal a szembe a lábra taposó bakancs, az, amikor a hátrébb álló párszáz ember a rendőrpajzsnak tol, a vesédbe könyököl, vagy ha nekilöknek valami keménynek. Mondjuk egy cuki szuszpenzornak. Ilyenkor vérezhet az orr, púp nőhet a fejen, és igen, vörösödhet a szem a paprika spraytől.
Szóval, akkor mi a kérdés?
Szokni kell, gyerekek, mostanában a csürhülés a divat. A négyes-hatoson, a kocsmában, de legfőképpen a tüntikéken. Előbbin az IQ bajnokok üvöltő zenéje és genetikailag hangos kórusa szól, a kocsmában a borgőzös, ám komoly vita, emitt meg a sok okos, jól kitalált szlogen.
Szóval a csürhülés a divat, főleg azokon a tüntikéken, amelyek a netadó óta egyre szervezetlenebbek. És persze egyre kisebbek. Se adótörvény, se útdíj, se semmi nem üti meg úgy az ingerküszöböt, mint az a fránya netadó. De hát tényleg bezárt a sárga ház, kell a facebook gyógyszer, bár sokszor kényszerzubbony helyett.
Legutóbb a Kossuth téren volt egy ilyen élményszámba menő csürhülés. A szép belvároson végigvonuló birkanyáj, cuki, házilag gyártott, rém frappáns molinók és táblák, import tüntetők, akik online szótárral fordítgatják a táblák szövegét, hol németről, angolról, hol pedig franciáról. Sebtében tákolt, félig kész színpad, annak háttal álló, a Parlamentet ostromló (?) tömeg, beszédek, amikre senki nem figyelt.
Pedig érdemes lett volna. Megtudtuk ugyanis, hogy a korábbi tüntikékkel rém sok eredményt értek el az emberek. Nem lett például bevezetve a netadó.... És itt meg is állt a felsorolás.
Megtudtuk, hogy az emigráns orvosnő, aki azért ment külföldre, hogy nívós élete legyen, nem a magyar egészségügy állapotát tartja a legnagyobb problémának. Nem a betegek fejére hulló vakolat, a gyógyszernélküliség, a halogatott műtétek fájnak neki, hanem Vida Ildikó szúrja a szemét. De végül is logikus. Ha a NAV-banya megy, akkor majd javul az egészségügy. Vagy mégsem?
Megtudtuk, hogy az anarchista csoportok teljesen jól megférnek a sharpokkal és a Che Guevara zászló sem zavarja őket. Végtére is mind egy célért, Orbán ellen tüntetnek. Kicsit sem az EU mellett, csakis Orbán ellen.
Persze azért az Árpád-sávos és az EU ellen tiltakozó zászló nem volt kívánatos, a Parlament oroszlánja mellé felugró és lengető lányt hősként ünnepelték, de mindennek köze sem volt az unióhoz.
Párt- és politikamentes a tüntetés, de azért van, aki nem kívánatos és van, ami nem kívánatos. Pedig lehet, hogy Budaházy és csapata is csak Orbán ellen akartak tüntetni, nem?
Szóval nem lett netadó, van eredmény, és már tudjuk azt is, a rendőrség feladata korántsem a közrend védelme. Dehogy! A Parlament előtt tomboló, félrészeg és birkává vedlett csürhe ellen kicsit sem szabad védeni az épületet, mert rögtön Orbán-bérencek lesznek a munkájukat végzők.
Ha az amúgy pártagitátorként aktív médiamunkást (?) pofán fújják a lökdösődében, ő azonnal hős lesz. Ha az identitászavaros kislánynak elered az orra vére, már vele lesz tele a média. Legalábbis a fele. Mert celebek a csürhülésnél is kellenek. Ezt tanulták a tévéből: celebnek lenni jó.
Vannak hát celebjei a tüntikéknek: a mini Jeanne d'Arc, akit az Istennek se égetnek meg, a szőke ciklon, és persze az újságírónő, aki az eset után rögtön saját médiaoldalt gyártott. Ugyanis végre történt vele valami.
Nincs ezzel baj. Azzal sem, hogy hagyja magát a jónép birkaként vezetgetni, két, de akár néha háromfelé szaggatva a tömeget, egymás mellett megférő, pedig homlokegyenest mást sugalló zászlók alatt, ideológia és elkötelezettség nélkül. Csak azért mert valami, vagy sok valami nem jó. Mert szar. Mert Orbán takarodj, és persze nem kell netadó. Mert kellenek a csürhülés szlogenjei. Mert a tömegben elvész a morál, és arctalan lesz a legnagyobb arc is, de celebbé válhat a töketlen is.
Hát hajrá, Magyarország, hajrá magyarok! Végül is az ország jobban teljesít. Legalábbis az egy főre eső seggfejek és csürhülők tekintetében biztos.
Ott, az első sorban előfordul, hogy könnyeket csal a szembe a lábra taposó bakancs, az, amikor a hátrébb álló párszáz ember a rendőrpajzsnak tol, a vesédbe könyököl, vagy ha nekilöknek valami keménynek. Mondjuk egy cuki szuszpenzornak. Ilyenkor vérezhet az orr, púp nőhet a fejen, és igen, vörösödhet a szem a paprika spraytől.
Szóval, akkor mi a kérdés?
Szokni kell, gyerekek, mostanában a csürhülés a divat. A négyes-hatoson, a kocsmában, de legfőképpen a tüntikéken. Előbbin az IQ bajnokok üvöltő zenéje és genetikailag hangos kórusa szól, a kocsmában a borgőzös, ám komoly vita, emitt meg a sok okos, jól kitalált szlogen.
Szóval a csürhülés a divat, főleg azokon a tüntikéken, amelyek a netadó óta egyre szervezetlenebbek. És persze egyre kisebbek. Se adótörvény, se útdíj, se semmi nem üti meg úgy az ingerküszöböt, mint az a fránya netadó. De hát tényleg bezárt a sárga ház, kell a facebook gyógyszer, bár sokszor kényszerzubbony helyett.
Legutóbb a Kossuth téren volt egy ilyen élményszámba menő csürhülés. A szép belvároson végigvonuló birkanyáj, cuki, házilag gyártott, rém frappáns molinók és táblák, import tüntetők, akik online szótárral fordítgatják a táblák szövegét, hol németről, angolról, hol pedig franciáról. Sebtében tákolt, félig kész színpad, annak háttal álló, a Parlamentet ostromló (?) tömeg, beszédek, amikre senki nem figyelt.
Pedig érdemes lett volna. Megtudtuk ugyanis, hogy a korábbi tüntikékkel rém sok eredményt értek el az emberek. Nem lett például bevezetve a netadó.... És itt meg is állt a felsorolás.
Megtudtuk, hogy az emigráns orvosnő, aki azért ment külföldre, hogy nívós élete legyen, nem a magyar egészségügy állapotát tartja a legnagyobb problémának. Nem a betegek fejére hulló vakolat, a gyógyszernélküliség, a halogatott műtétek fájnak neki, hanem Vida Ildikó szúrja a szemét. De végül is logikus. Ha a NAV-banya megy, akkor majd javul az egészségügy. Vagy mégsem?
Megtudtuk, hogy az anarchista csoportok teljesen jól megférnek a sharpokkal és a Che Guevara zászló sem zavarja őket. Végtére is mind egy célért, Orbán ellen tüntetnek. Kicsit sem az EU mellett, csakis Orbán ellen.
Persze azért az Árpád-sávos és az EU ellen tiltakozó zászló nem volt kívánatos, a Parlament oroszlánja mellé felugró és lengető lányt hősként ünnepelték, de mindennek köze sem volt az unióhoz.
Párt- és politikamentes a tüntetés, de azért van, aki nem kívánatos és van, ami nem kívánatos. Pedig lehet, hogy Budaházy és csapata is csak Orbán ellen akartak tüntetni, nem?
Szóval nem lett netadó, van eredmény, és már tudjuk azt is, a rendőrség feladata korántsem a közrend védelme. Dehogy! A Parlament előtt tomboló, félrészeg és birkává vedlett csürhe ellen kicsit sem szabad védeni az épületet, mert rögtön Orbán-bérencek lesznek a munkájukat végzők.
Ha az amúgy pártagitátorként aktív médiamunkást (?) pofán fújják a lökdösődében, ő azonnal hős lesz. Ha az identitászavaros kislánynak elered az orra vére, már vele lesz tele a média. Legalábbis a fele. Mert celebek a csürhülésnél is kellenek. Ezt tanulták a tévéből: celebnek lenni jó.
Vannak hát celebjei a tüntikéknek: a mini Jeanne d'Arc, akit az Istennek se égetnek meg, a szőke ciklon, és persze az újságírónő, aki az eset után rögtön saját médiaoldalt gyártott. Ugyanis végre történt vele valami.
Nincs ezzel baj. Azzal sem, hogy hagyja magát a jónép birkaként vezetgetni, két, de akár néha háromfelé szaggatva a tömeget, egymás mellett megférő, pedig homlokegyenest mást sugalló zászlók alatt, ideológia és elkötelezettség nélkül. Csak azért mert valami, vagy sok valami nem jó. Mert szar. Mert Orbán takarodj, és persze nem kell netadó. Mert kellenek a csürhülés szlogenjei. Mert a tömegben elvész a morál, és arctalan lesz a legnagyobb arc is, de celebbé válhat a töketlen is.
Hát hajrá, Magyarország, hajrá magyarok! Végül is az ország jobban teljesít. Legalábbis az egy főre eső seggfejek és csürhülők tekintetében biztos.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése